Gondolom, most erősen azon agyalsz, hogy milyen tapasztalatod volt az elmúlt időszakban. Eszedbe jutnak a lelkészek, könyvek által felhozott példák, amikből mindig merítünk, de azt mondom neked, ne ezekkel gondolj! Azt szeretnénk, ha mindennapi kis tapasztalataidat is leírnád. Iskola, munkahely, utazás, vagy éppen a gyüli? Bármi - célunk az, hogy minél több bizonyság összegyűljön és terjesszük ezzel is - a mi Urunk él és munkálkodik a mi életünkben!
Mit kell tehát tenned? Saját szavaiddal, hosszan vagy röviden írd le azt a tapasztalatot (vagy akár többet), ami legnagyobb szerepet játszott hitéletedben! Természetesen beküldheted egy álnévvel is, de örülünk, ha a saját neveddel írod meg nekünk a bizonyságodat!
Érezted már úgy magad, hogy reménytelen eset vagy? Mármint úgy a kereszténnyé válás szempontjából. Én igen.
Tizenéves korom közepéhez érve azon kaptam magam, hogy bár keresztény családban nevelkedek, minden szombaton istentiszteletre járok, hétköznap a kezemben alkohol és cigi van, és néha csúnyább dolgok is megfordulnak körülöttem. Nem ez a legfényesebb gyermekkor, annyi biztos; de nem is reménytelen. Vágytam valamire - igen, 15 évesen -, ami több mint ezek a dolgok. Vágytam arra a Valamire (vagy inkább Valakire?!).
Nem kellett sok, hogy a keresztény nyári táborok, ahová rendszeresen elmentem felnyissák a szemem, hogy nem jó ez így, ahogy van. Rossz ember vagyok. Bűnös vagyok, méghozzá nem is akármennyire. Valaminek változnia kell, és ez a valami én vagyok. Összeszedtem hát minden erőmet, és megpróbáltam megváltozni, hisz egy keresztény nem iszik, nem cigizik, nem káromkodik, rendes másokkal, jól tanul, és megfelel az egyéb gyülekezeti kritériumoknak. Igen, megpróbáltam. Nagyon megpróbáltam. Olyan erősen próbálkoztam, hogy el is hittem, hogy sikerülni fog. Viszont minél erősebben próbálkoztam, valahogy annál mélyebbre kerültem lelkileg - valahogy nem azt kaptam, amire vágytam. Arra gondoltam: "Bizony nagyon erős akaratú embernek kell lenni ahhoz, hogy valaki adventista vagy egyáltalán keresztény legyen." Minden akaraterőmet megfeszítve sem voltam képes azt a valódi változást létrehozni, ami úgy tűnt, másoknak sikerül - reménytelen voltam. Mi volt a hiba? Tényleg csak egyszerűen túl gyenge vagyok és sosem válhatok kereszténnyé? - kérdeztem magamtól.
Viszont történt valami. És az a valami nem az volt, hogy megtanultam egy módszert, ahogyan még jobban megfeszíthetem az akaratom, hogy elérjem a kitűzött célt - a változást a szívemben, belül, amire vágytam. Nem! Egy szóban megfogalmazva ez történt: Jézus!
Mielőtt több szóban kifejteném, ami valóságosan MEGMENTETT, azelőtt szeretném leszögezni, hogy ezt a tapasztalatot nem csak azoknak írom, akik olyan mélyre süllyedtek mint én - de szeretném őket minél inkább bátorítani, hogy legyenek bárkik, jöjjenek bárhonnan is, tettek bármit is, Isten vár rájuk, és úgy mehetnek Hozzá, ahogy vannak - hanem azoknak is, akik látszólag jó életet élnek, viszont nem ismerik Jézust személyesen, négyszemközt. Akár milyen jó ember vagy is, neked is erre a tapasztalatra van szükséged. Igen, erre van szükséged, akár milyen elvetemülten hangzik is.
A kezembe került egy könyv, aminek Morris Venden volt az írója. Ebben a könyvben - és később még sok más könyvben - olvastam arról, hogy próbálkozhatok bárhogy, akarhatom bármennyire, valódi változást nem hozhatok létre az életemben. Még hinni sem tudok magamtól. De Valaki segíthet. Jézus segíthet.
Nem arra kellett koncentráljak, hogy változtassak magamon, hanem hogy megismerjem Jézust, akit megismerni minden más dolognál fantasztikusabb. Ahogy az ember közösségbe kerül Vele minden megváltozik! Minden! Ez történt nálam is. A feladatom nem az volt, hogy megváltoztassam magam, hanem hogy megismerjem Őt, és hagyjam, hogy Ő adja a változást. Ha megismersz egy ilyen fantasztikus Valakit, mint Jézus, garantálom, nem leszel ugyan az az ember! Olyan csodálatos változást tapasztalhatsz meg, mint én. Hidd el, megéri!
Az én példám, és azok példája, akik körbevették Jézust földi útja során - a leprás, a parázna, a vámszedő, azaz a bűnösök - legyen bátorítás mindnyájunknak. Szükségünk van Rá, jobban mondva Rá van szükségünk. Szeretnék mindenkit hívni, legyen bármilyen ember is, jöjjön bárhonnan is, hogy ismerje meg Jézust! Ő senkit nem utasít el, Hozzá úgy mehetünk, ahogy vagyunk, és nincs is csodálatosabb, mint minél inkább elmerülni Jézus végtelen szeretetének tengerében, és abban megmosódni attól a sok szennytől, ami ránk ragadt és megismerni Őt! Ima által, és Róla való olvasás által mindezt Te is megtapasztalhatod, akár ma is!
Ő vár. Rád is vár, kitárt karral! Ha rám várt, engem hívott, nekem sikerült hinnem, nekem sikerült megismernem, akkor neked miért ne menne?! Csak ismerd meg Őt! Ő gondoskodik a többiről!